Az egyházközség fejlődése a második világháború alatt
1939. januárjában a Klebelsberg-telepi Belmissziói Társaságot megszüntették,
mivel nem működött elég hatékonyan. Azt azonban engedélyezték, hogy
magántársaságként továbbműködjön, de sem az egyház, sem a református
szavakat nem használhatta fel működése során. Ezek használatáért ugyanis a
presbitérium nem vállalt felelősséget.1
A tavasztól kezdve pedig a KIE vezette a somogyi-telepi vasárnapi iskola
lánycsoportját az egyház irányítása alatt. Ezenkívül az Egyetemi és
Főiskolai Hallgatók Bethlen Gábor Köre az ősztől kezdve a somogyi-telepi
lakosoknak minden vasárnap műsoros ünnepséget tartott.2
1939. áprilisában elfogadja a presbitérium Szojka Jenő sándorfalvi
templomtervét és az építés előrelátható költségeit, így a templomépítés
májusban el is kezdődik. Mindemellett megszavazták a somogyi-telepi
templomépítés költségeit is. A pénzügyi terhek növekedése miatt elhatározták,
hogy 1940-től számítva öt évre a jelenlegi adó 50%-át még pótadó címén
kivetik a hívekre. Az így befolyt pénzeket segédlelkészi lakás építésére,
az újszegedi temetőben ravatalozó és kút építésére, valamint az imaházalappal
rendelkező egyházrészek pénzügyi alapjainak a növelésére akarták
fordítani.3
A szegedi református egyházközségnek is megnövekedtek a költségei az Új
Magyar Hajnal Temploma (a mai Honvéd téri református templom) felépítése
miatt, ezért kérték az újszegedi egyházközséget, hogy 1939. január 1-től
vállalják magukra az újszegedi épületek külső-és belső tatarozását. A
megnövekedett belmissziói munka miatt viszont az újszegedi presbitérium
kérte a szegedi presbitériumot, hogy ha a jelenlegi bérlő kiköltözik az
imaházban lévő bérlakásból, akkor az egyik helységet engedjék át az
egyházközség használatára.4
Májusban elkezdődött Sándorfalván az építkezés, ugyanis Pallavicini Alfonz
Károly őrgróf -Sövényfalva és Sándorfalva földesura- az építkezés
rendelkezésére bocsátotta a szükséges kőanyagot. Az építéssel Kónya András
sándorfálvi építőmestert bízták meg.5Az ünnepélyes alapkőletételre 1939. június 4-én került sor. Az ünnepségen
megjelentek a presbiterek és a somogyi-telepi hívek mellett Sándorfalva
község vezető tisztviselői, a helybéli római katolikus egyházközség világi
elnöke, a helybeli társadalmi egyesületek küldöttei, és Sándorfalva lakosai
közül néhányan. Az alapkőletétel az újszegedihez hasonlóan történt: aki akart,
maga is kalapácsütést mérhetett az alapkőre, s közben egy bibliai verssel
kérte Isten áldását az építkezésre. Az ünnepséget közös uzsonna zárta.6 Az építkezés olyan jól
haladt, hogy
augusztusban már tető alatt is volt az új templom. Így a jövő évre már
csak az asztalos munkák, a padló és a mennyezet, valamint a berendezés
beszerzése maradt.7
Az 1938-tól alkalmazott segédlelkész munkája által a szórványok gondozása
nagyot fejlődött, ezért kérték az egyházi felsőbb hatóságokat, hogy
a diakónusi állás segédlelkészi állássá szerveztessék át.8
1939-ben Ópusztaszeren katolikus kápolnát kívántak építeni a magyar
egység kifejezésére. Az újszegedi presbitérium javasolta, hogy azt
protestáns szószékkel is lássák el. 9
Az év utolsó hónapja nagy ünnep volt a szegedi reformátusoknak, hiszen
dr. Révész Imre személyében a tiszántúli egyházkerület püspöke tett
látogatást Szegeden. December 16-án a püspök meglátogatta a somogyi-telepi,
a kisteleki, és a sándorfalvi egyházrészeket. Másnap pedig a szegedi és
újszegedi presbitérium közös gyűlésén vett részt a szegedi egyházközség
tanácstermében. A püspök a gyűlésen kiemelte, hogy a tiszántúli
tömegkálvinizmusban a szegedi reformátusok tudják, hogy Szeged városában
ők mégis kisebbségben vannak, ám lelki téren mégis ők képezik a többséget.
Ezen kívül itt látta megvalósulni a kálvinista autonómiát: "A kegyelem
mindenható munkálkodását és megtartó erejét dicsőítem tehát akkor, amikor
nagy tisztességadással és mélységes szeretettel állapítom meg, hogy a
szegedi gyülekezetben láttam az általam eddig ismert összes magyar
gyülekezetek között a legegészségesebben és legeredményesebben kialakulva
annak a sokat emlegetett kálvinista autonómiának az igazi értelmét."10 Hangsúlyozta
azonban, hogy autarkia nélkül nincs autonómia. Külön kiemelte az ifjúsági
munka eredményeit. "A másik, amit különös mértékben legyen szabad kiemelnem,
a szegedi egyháznak -és itt elsősorban Újszegedet értem- a missziói
felelősségérzete. Ha szabad fokozatot állítanom tapasztalataim belső értéke
között, akkor mégis legmagasabbra azt a tegnapi délelőttöt kell állítanom,
amikor ólomszürke ég alatt, de szívemben igazán derült mennybolttal
végigjárhattam, jóegynéhány kilométert autózva, reggel 9 órától 1 óráig az
újszegedi egyházközség néhány szórványát ezen a hatalmas határon, és
találkozhattam kicsiny maroknyi református gyülekezetekkel, amelyeknek a
szeméből árad az öröm, nem azért, mert én itt vagyok, hanem azért, hogy
egyszer megint leülhetnek zsoltárt énekelni és imádkozni, és amelyeknek
tagjai a maguk kis gyülekezetéért sem állam után nem kiabálva, sem más
külső segítséget nem nagyon kéricsgélve olyan áldozatot hoztak
-legközelebbről csak a sándorfalvai templommegajánlást említem-, hogy ha
a két-hárommillió magyar református lélek határainkon kívül és belül
ugyanebben az arányban hozná meg tehetségéhez képest a maga áldozatát, ma
megköszönhetnők az államnak minden szíves támogatását, azt mondván, hogy
ezentúl csak megleszünk mi nélküle is, csak adjon nekünk végre igazi
autonómiát, mert az autarkiánkhoz már csak elérkeztünk."11
1940 elején sikerült Algyőt is bekapcsolni a rendszeres lelkigondozói munkába.
Hetente tarottak vallásórákat és bibliaórákat, istentiszteleteket pedig havonta
kétszer.12
A segédlelkészi lakás és irodaépítés előkészítésére bizottságot alakítottak,
ezenkívül megbízták a somogyi-telepi templom megépítésével vitéz Dobó János
építőmestert.13
Az 1940. évi konfirmáción tartott presbiteri gyűlés keretében helyezték el a
lelkészi hivatalban Keresztes Nagy Antal arcképét, melyet Zakar Zoltán
presbiter készített. Elhatározták a somogyi-telepi templom alapkőletételének
az időpontját is.14
1940. május 19-én helyezték el a somogyi-telepi templom alapkövét. Az itt
élő 500 református nagy örömmel hallgatta a felolvasott emlékiratot: "Újra
világégésnek lángjai csapnak az égig körülöttünk. Amikor templomok és békés
hajlékok dőlnek össze, e templom építésével valljuk, hogy egyetlen Megtartónk
az örökkévaló Isten, Akiben bíztunk eleitől fogva. Valljuk, hogy Isten nem
kézzel csinált templomokban lakik, de valljuk azt is, hogy ha ebben a
hajlékban Isten igéje tisztán zendül, akkor az egymást váltó nemzedékek ezen
a hajlékon keresztül épülnek az egyetlen fundamentumon, amely vettetett -a
Jézus Krisztuson-, Isten templomává. Valljuk, hogy a jó református keresztyén
ember, egyszersmind jó magyar ember is, - azért valljuk azt is, hogy míg itt
Krisztus testévé épülünk, hazánk javát is a legjobban szolgáljuk."
(részlet)15
Szeptemberben a Tisza áradása miatt a kisteleki imaházból ki kellett
költözni. Teleki Sándor lelkész három napig látogatta a kisteleki
reformátusokat, hogy két évre szóló havi pénzbeli megajánlásokat gyűjtsön
a kisteleki templomalapra.16
1940 októberében jegyzőkönyvi formában is megemlékeztek az erdélyi területek
visszacsatolásáról. Így a főgondnok korábbi kolozsvári lakóhelye és a
lelkész szülőfaluja ismét magyar föld lett. Az október 6-i perselypénzt
felajánlották az Erdélyért mozgalom támogatására. A sándorfalvi templom
felszentelésének korábbi időpontját éppen azért kellett elhalasztani, mivel
a püspök a visszatért erdélyi területek református lakosságát látogatta meg
A vízkár nemcsak a kistelekieket érintette, hanem a somogyi-telepieket is.
Itt a templom telkén lévő lakás annyira megrongálódott, hogy le kellett
bontani. A presbitérium elítélte dr. Sinóros Szabó Emil kisteleki egyháztag
azon akcióját, hogy a presbitérium tudta nélkül templomépítésre alkalmas telek
vásárlásába kezdett.17
1940 október 20-án volt a sándorfalvi templom felszentelése. Az ünnepi
alkalmon a püspök betegsége miatt személyesen nem vehetett részt, így a
felszentelést Harsányi Pál esperes végezte, és Bakó László úrvacsoráztatott.
Az ünnepségen kb. 300-an voltak jelen. Széll Gyula egyházmegyei gondnok,
Egyed Aladár evangélikus lelkész, vitéz Szendrey László főispán, dr.Dobay
Andor alispán, dr.Dósa István ny.alispán, Szeder János országygűlési képviselő
és Dósa Endre főszolgabíró is megjelent a felszentelésen. A római katolikus
egyház nevében Balló Béla egyházközségi elnök köszöntötte az új templom
tulajdonosait. Majd az ünnepi presbiteri gyűlés után villásreggelivel
kedveskedtek a jelenlévőknek.18 A
presbiteri gyűlésen Tasnádi Nagy András képviselőházi elnök, Szabó Imre
budapesti esperes, és Pallavicini Alfonz őrgróf üdvözlő sorait is
felolvasták.19
A Bethlen Gábor Kör és a Soli Deo Gloria Missziós és Regős Csoportja már
évek óta tevékenykedett Somogyi-telepen, és 1939-től Aigner Károly-telepen is.
Elhatározásuk szerint 1940-től az újszegedi egyházközség csaknem valamennyi
területére kiterjesztik működésüket.20
Dr. Bartók György főgondnok az erdélyi területek visszacsatolása után úgy
döntött, hogy visszaköltözik Kolozsvárra. A presbitérium megköszönte 12
éves főgondnoki szolgálatát, és elhatározták, hogy az egyházközség első
főgondnokának az arcképét elhelyezik a lelkészi hivatalban. Ezenkívül
vagyonkezelői gondnoki tiszt felállításáról határoztak, hogy a gondnok
minden idejével és erejével a lelkészt segítse a diaszpóramunkában.21
1941. január 5-én megtartották az esedékes egyházközségi tisztújító
választásokat. Főgondnoknak dr.Nagy Sándor sándorfalvi uradalmi ügyészt,
gondnoknak vitéz Nemes Árpád újszegedi iskolafelügyelő igazgatót,
vagyonkezelői gondnoknak Görbe Imre nyugalmazott szőregi jegyzőt
választották meg.22 Az
új főgondnok székfoglaló beszédét ünnepi istentiszteleten mondta el,
melyben többek között kiemelte: "Ilyen körülmények között teszem fel a
kérdést, hogy most vajon milyenek az idők az Ige hirdetésére? Egyesek
talán azt állítják és a világ szerint nekik van igazuk, hogy
alkalmatlanok. Noha az Ige szerint ekkor is kötelességünk az Ige hirdetése,
én mégis azt állítom, hogy sohasem volt alkalmasabb az idő a Krisztus
evangéliumának hirdetésére, mint a mai. Ugyan ki gondolt volna Jézus
földi életének idején, -mielőtt ő kimondta, hogy a háborúságban kell
a békességet hirdetni, betegeknek van szüksége az orvosra, a bűnösöknek a
megváltásra, és az életet hirdető halálos áldozatra? Hiszen kortársai
között e világ felfogása szerint legvallásosabb társadalmi réteg, a
farizeusok botránkoztak meg rajta, hogy az Isten fia a bűnösökkel egy
asztalhoz ül, ezeknek hirdeti a bűnbocsánatot, és a szegényeknek és
kitaszítottaknak hiredeti az evangéliumot. Mindezekből következik, hogyha
mi a Megváltó tanításaihoz hűségesek akarunk maradni, fokozott hittel,
megerősödéssel és erővel kell kiállanunk ma a Tanítással, mert éppen a ma
nagy eszmeáramlataiban küzdő, és forrongó világban gyötrődő, vagy saját
ábrandképeikre és saját emberi elméjük szülte eszméikre esküvő emberek
keresnek olyan tanítókat, akik az ő téves eszméiket elfogadva azt hirdetik
is, s az isteni kijelentés örök igazságaitól elfordulnak, és a saját maguk
alkotta gyarló emberi meséikben keresnek új megváltást."23
1941 áprilisára a kisteleki imaház helyreállítása előrehaladt, így a
virágvasárnapi istentiszteletet már ott tartották.24
Teleki Pál miniszterelnök haláláról a presbiteri jegyzőkönyv is megemlékezett,
méghozzá abban az erős hitben, hogy a nemzetet nem ejtette ki Isten a
kezéből.25
1941-ben a konfirmációt már nem kötötték össze a szórványban élők egész napos
összejövetelével, így hosszú idő után megszakadt az évtizedes hagyomány.
Dr. Nagy Sándor főgondnok viszont elhatározta, hogy a tavasz és a nyár
folyamán valamennyi külső egyházrészt végiglátogatja.26
Júniusban jegyzőkönyvi formában is megörökítették Bácska visszacsatolását
Magyarországhoz. Így valószínűvé vált, hogy az egyházmegye korábban elcsatolt
egyetlen szórványa, Horgos most az újszegedi egyházközség része lesz. Más
egyházigazgatási kérdés is felvetődött a presbitérium előtt. Kérvényezték,
hogy Tömörkényt csatolják a csongrád-szegvár-mindszenti egyházközséghez,
mivel a megváltozott közlekedési viszonyok miatt lehetetlen Újszegedről
végezni a terület lelkigondozását. A tiszai komp időjárástól függő bizonytalan
működése miatt pedig Tápéi-rét 100 fős református lakosságának gondozása
jelentett nehézséget, ezért javasolták, hogy azt a Püspöklele-Kiszombor-Földeák
egyházközséghez csatolják. Ezenkívül sürgették a somogyi-telepi templomépítkezés
mielőbbi befejezését, mivel ezideig a helyi iskolában tartották az
istentiszteleteket, viszont azt a katonaság már többször is igénybe
vette.27
A fentebb említett Horgos a trianoni békeszerződés előtt a szegedi református
egyházközség szórványa volt. Az 1910-es népszámlálás adatai alapján 99
református élt itt. Trianon után a szabadkai református egyházközséghez
került. Az Egyházi Híradó adatai szerint az 1941-es visszacsatoláskor már
csak 20 református élt Horgoson. A visszacsatolt Délvidék egyházi ügyeit
ekkor még nem rendezték, de a szabadkai lelkész már nem tudta ellátni a
terület lelkigondozását, ezért ideiglenesen Újszeged vette át azt, de
Horgos egyházjogilag továbbra is Szabadka szórványa maradt.28
1941 október 26-án ideiglenesen használatba vették a somogyi-telepi
templomot, mivel belsőleg már teljesen elkészült. Az ünnepi istentiszteleten
Harsányi Pál esperes tartott igehirdetést a zsúfolásig megtelt templomban, és
Teleki Sándor úrvacsorát osztott.29
1941. december 10-én a kisteleki imaházba egy szakasz katonát két napra
beszállásoltak. Ezért a presbitérium ezt az ügyet vallássérelemként
terjesztette az alispán és a szegedi hadtestparancsnok elé. Arról is döntést
hoztak, hogy a kisteleki templomalap 2000 pengős vagyonának értékét úgy
biztosítják, hogy azt átengedik a Somogyi-telepi Alapnak, és később kamatostúl
visszafizetik majd a kistelekieknek. A missziói munka hatékonyságának fokozása
miatt pedig a szórványokat programfüzetekkel fogják ellátni, melyek a
gyülekezet havi alkalmait tartalmazzák.30
1942 elején a vonatkorlátozások miatt Algyőn kénytelenek voltak minden
szolgálatot ideiglenesen megszüntetni.31
Februárban meghalt Keresztes Nagy Antal (1850-1942), az egyházközség
tiszteletbeli főgondnoka és presbitere, aki jelentős munkával és áldozattal
járult hozzá az egyházközség megszervezéséhez. A püspök, az esperes, és
dr. Kovács J. István teológiai professzor levélben fejezte ki részvétét a
presbitériumnak.32
Végrendelete
szerint az újszegedi egyházközségre hagyta el nem idegeníthető tulajdonként
a Kistelek, Rákóczi utca 5. szám alatti házát azzal a kikötéssel, hogy azon
az egyházközség templomot vagy imaházat építsen.33 Az adományozó lakóházát
augusztus 1-től bérbe adták.34 Az év végén pedig kérték,
hogy a Rákóczi utca 5. szám alatti lakóház melletti utca Keresztes Nagy
Antalról legyen elnevezve.35 Az elnevezés 1943-ban meg is történt.36
A presbiteri gyűlés a már korábban Magyarországhoz visszakerült Horgos ügyében
úgy határozott, hogy az ne szórványként, hanem egyházrészként csatoltassék
az egyházközséghez. Ezenkívül határozat született egy újabb pénzügyi alap, a
Diákalap felállításáról, mely feladata szerint az egyházközség által
támogatott Katona Nándor diák taníttatását fedezte, és a Debreceni Kollégium
támogatását is tervbe vette.37
1942-ben a konfirmációra bár sikerült a hagyományok szerint valamennyi
egyházrészből összehívni a híveket, mégis egyszerűbb körülmények között
került sor. Elmaradt a szokásos városnézés, a közös ebéd, és a vallásos
délután.38
Az 1942. évi belmissziói- és diaszpórajelentés szerint a lelkész és a
segédlelkészek a kiszállások számát az előző évi 627-ről 739-re növelték,
ezzel a megtett kilométerek száma 15314 km-ről 18276 km-re növekedett.
Mindenképpen elismerésre való eredménynek kell tekintenünk ezt, mivel a
korabeli vasúti- és autóbuszközlekedés korlátozása miatt néhány helyre
kerékpáron kellett kimenniük.39
1943-ban a korábban a presbiterek adományaiból létrehozott Diákalap
fenntartását kiterjesztik a gyülekezeti tagokra is, hogy abból a gyülekezet
legalább egy hadiárváját támogatni tudják. A Somogyi-telepi Alap értékét
pedig úgy próbálják megőrizni, hogy abból egy szoba-konyhás lakást, és egy
segédlelkészi szobát és irodát magába foglaló épületet fognak építeni a
somogyi-telepi templom mellé.40
A nehézségek ellenére 1943 őszén Kisteleken, Algyőn és Farki-réten ismét
beindulhatott a vallásoktatás az iskolákban.41
Az ugyancsak az ősz folyamán tartott egyházmegyei evangélizáció során
nemcsak Újszegeden és Somogyi-telepen tartottak igehirdetést, hanem a
szórványokban is.42
1944. január 16-án Kisteleken Keresztes Nagy Antal házán emléktáblát helyeztek
el. Harsányi Pál református esperes ünnepi istentiszteletet tartott, majd utána
ünnepi díszközgyűlést tartottak. A megemlékezések sorát dr. Széll Gyula
egyházmegyei gondnok zárta.43
1944. január 31-én került sor a tisztújító választásokra. A választások
eredményeképpen mind dr.Nagy Sándor, mind vitéz Nemes Árpád, mind Görbe Imre
megmaradt a főgondnoki, gondnoki, illetve vagyonkezelői gondnoki tisztségben,
csak a presbiterek cserélődtek. Megtörtént az egyházközségi bíróság és a
különböző bizottságok tagjainak megújítása is.44
Érdekes körülmények között zajlott le 1944. szeptemberében az egyházközségi
közgyűlés. A közgyűlés során az új adószabályzatról szavaztak a jelenlévők,
de "Még a szavazás tartama alatt megszólalnak a légriadót jelző szirénák,
mire lelkész Isten oltalmába ajánlva a jelenlévők életét, anyaszentegyházunkat
és városunkat a gyűlést bezárja."45
Az 1945-ös kánoni látogatáson az esperest Márton Árpád egyházmegyei tanácsbíró
helyettesítette. Teleki Sándor lelkész beszámolt a gyermekmisszió
visszaeséséről, melynek okaként az iskolai év rövidségét, az állandó
légiriadókat, és a szülők részéről való féltést jelölte meg. Hasonló okokra
hivatkozott a többi munka visszaesése miatt is. Az esperesi megbízott egyetlen
hiányosságot látott csak a gyülekezet életében, méghozzá a 13000 pengős
egyházi adóhátralékot. A jegyzőkönyv így jegyzi ezt fel: "Lehet, hogy ez a
nagy adóhátralék annak tudható be, hogy a magyar ember a történelmi múlt
örökségeképpen fél és irtózik minden adózástól. Felhívja a presbitérium
figyelmét, hogy gondolja meg bölcsen, hogy az adott körülmények között mit
kell tenni, hogy az egyháztagok anyagi kötelességeiknek eleget tudjanak
tenni."46
Az egyházi felsőbb hatóságok úgy döntöttek, hogy az 1945. július 1-ig az
egyházközségük területére vissza nem tért presbiterek állásukról lemondottnak
tekintendők. Ezért az újszegedi presbitérium is úgy döntött, hogy a hiányzó
presbiterek helyére behívták a soron következő pótpresbitereket. A háborús
események miatt Horgos község ismét lelkigondozás nélkül maradt, bár
egyházjogilag már az újszegedi egyházközséghez tartozott. A megszállás miatt
1944. szeptember 24-én tartottak ott utoljára istentiszteletet.47
A háború lezártával a lekészeknek is igazolniuk kellett magukat, hogy a német
megszállás alatt semmiféle fasiszta szervezetnek nem voltak tagjai, vagy hogy
nem működtek együtt a fasiszta rendszerrel. Az egyházkerületi igazoló bizottság
a lelkészt és Szabó Imre segédlelkészt igazolta. A meginduló földosztás során
az egyházközség is benyújtotta földigénylését. A hiányzó pénz fedezésére azok
adóját, akik nem fizették azt, négyszeresére emelték, az újszegedi, kisteleki,
sándorfalvi sírhelyek árát pedig a tízszeresére emelték.48
Az 1944/45-ös munkaévi jelentés szerint, a gyermekmisszió, a vallásos
délutánok, a bibliaórák, és a nőszövetségi munkák félbemaradtak, a
diaszpóramunka azonban csak rövid ideig szünetelt.49
Szeptemberben már arról értesülhetünk, hogy a lelkigondozói munka újraindult,
hiszen a főgondnok vasárnaponként egy-egy külső egyházrészt keresett fel,
Sándorfalván pedig Milotay Imre presbiter tartott istentiszteleteket azokon a
vasárnapokon, mikor a lelkész nem ott szolgált.50
1945 végén újabb adománnyal növekedett az egyházközség vagyona. Özvegy Balogh
Antalné algyői lakos ugyanis örökös hiányában az egyházközségre hagyta Szegedi
utca 37. szám alatti 221 négyszögöles házastelkét minden felépítményével
együtt. Kikötésképpen meghagyta, hogy az adomány csak magyar nemzeti és
református egyházi célra fordítható, lehetőleg imaház vagy árvaház
fenntartására. A presbitérium a szerződésben vállalt kötelességei betartására
létrehozta az Algyői Alapot.51
1945 végén a nagyarányú pénzromlás miatt kérte a presbitérium, hogy az
egyháztagok jövő évi adóikat terményben adják be. Az egyházközség
földigénylését pedig elutasították, arra hivatkozva, hogy a helybéli
igényeket sem tudják kielégíteni.52
