Szeged-Újszegedi Református Egyházközség

 
A hitelesség elárulása

Dan Brown: „A Da Vinci kód” című könyvéről

Magyarországon is hódit az amerikai író, Dan Brown: A Da Vinci Kód című regénye, amit a világ több, mint 44 nyelvére lefordítottak s időközben „megasellerré” vált.  Hollywood megszerezte  a megfilmesítés jogát s a terveik szerint a film 2006-ban mozikba kerül. A film szereplői közt találjuk Tom Hanks,  Ian McKellen (Gyűrűk Ura)  Alfred Molina (Luther)  Jean Reno (Mission Impossible) nevét. Nézzük hát közelebbről „a lángelme szüleményét”, ahogy a könyv magyar kiadásának hátulján annak íróját jellemzi egyik rajongó kritikusa…

Miről szól a regény?

A könyv egy izgalmas krimi formájában adja elő, hogy létezik egy titkos társaság (Sion Rend), ami évezredek óta őrzi Jézus titkát. E titok nem más, minthogy Jézus, magdalai Mária férje volt, s Jézus keresztrefeszítésekor magdalai Mária terhes volt Jézustól. Gyermekük is született, Sarah hercegnő személyében. Jézusnak kései leszármazottai pedig ma is élnek. A római-katolikus egyház (Opus Dei) természetesen minden eszközzel (gyilkossággal is) küzd a Jézussal kapcsolatos titok napvilágra kerülése ellen, hiszen akkor kiderülne, hogy az egész keresztyénség hazugságra épült: Jézus nem Isten, hanem csupán egy halandó ember.

Az író a Jézussal kapcsolatban tett kijelentéseihez, „köretként” a következőket tálalja. Nagy Konstantin császár - aki a keresztyénséget államvallássá tette a IV. században - a halandó Jézusról szóló kéziratok ezreit semmisítette meg. Így manapság a  Jézusról szóló igazságot csak olyan iratokban találhatjuk meg, melyek Konstantin irat megsemmisítő akcióját  túlélték, pl. a qumráni tekercsekben, vagy  az Egyiptomban  előkerült Nag Hammadi leletekben. Nagy Konstantin császár ugyanis megbízást adott írnokainak arra, hogy meghamisítsák az újszövetségi iratokat… Vagyis a ma rendelkezésünkre álló újszövetségi evangéliumok hamisítás eredményei. D. Brown erre vonatkozó állításait így összegzi M. De Haan: „a mai Bibliát politikai érdektől vezérelt emberek állították össze és szerkesztették, hogy Jézus istenségét reklámozzák és befolyását  felhasználják saját erőbázisuk megszilárdítására.”A császár – így az író - odáig ment, hogy az általa meghamisíttatott újszövetségi iratok alapján,  a niceai zsinaton (325) Jézust  Isten Fiává nyilváníttatta. Pedig addig a keresztyének közt szó sem volt arról, hogy Jézus Istennek tartották volna. Jézust egészen addig egyszerű halandónak látták, aki összeházasodott magdalai Máriával és családot alapított. Az eltelt évszázadok során sokan tudtak e titkokról. Így  Leonardo da Vinci is, aki ezt úgy hozta nyilvánosságra, hogy az Utolsó Vacsora című festményén nem Jánost festette Jézus mellé, hanem magdalai Máriát. A középkori legendákban szereplő szent grál, tulajdonképpen  az utolsó vacsora kelyhe, valójában  magdalai Mária szimbóluma, aki Jézus királyi vérét hordozta… A regény írója mindezeket történeti tényként tárja széles olvasótábora elé: „A regényben említett minden művészeti és építészeti  alkotás, valamint minden dokumentum valósághűen szerepel.”(D. Brown) Ez nagyon hangzatos és igaz megállapítás, de nem mond semmit a felhasznált források hitelességéről! Az író egyébként megnevezi legfontosabb forrásait is, melyek nem mások, mint a nyolcvanas évek nagy sikerkönyvei: M. Baigent és R. Leight könyvei. Ezekben ugyanazokat a kijelentéseket olvassuk Jézusról, feleségéről, utódairól, Vatikánról s egyebekről – mint amiket D. Brown könyvében találhatunk. Mivel D. Brown gyakran hivatkozik e szerzőkre, ezeknek könyveit időközben többször kellett újra kiadni. Ezek után az olvasók találgathatnak: vajon mi volt az író célja e regény megírásával? Szórakoztatni akart? Sikert akart aratni? Rengeteg pénzt akart kasszírozni? Talán olvasóival akarta teljesen átértékeltetni a bibliai és hagyományos keresztyén Jézus képet? Talán az újpogányság gnosztikus eszméit kívánta ily módon terjeszteni? Vagy talán mindezt egyszerre kívánta elérni?

Mivel a könyv sok helyen beszélgetés tárgya és egyre többen megkérdezik, hogy igaz-e, amiről szól – érdemes részletesebben is elmélyülni egyes állításaiba.

Létezett-e  Nagy Konstantin idejében egyházi cenzúra?

Az újszövetség iratainak megsemmisítéséről és meghamisításáról szóló állítások minden történeti bizonyítékot nélkülöznek, sőt, a történeti bizonyítékok cáfolják ezeket az állításokat.  Nagy Konstantinról (280-337) köztudott, hogy nem az újszövetség iratainak megsemmisítésével foglalkozott, hanem a keresztyénüldözések során megsemmisített iratokat igyekezett pótolni, azáltal, hogy írnokaival  a rendelkezésére álló újszövetségi kéziratokról készíttetett pontos másolatokat, amiket aztán szétküldött a birodalom területén található nagyobb keresztyén közösségeknek! (Például Eusebiusnak, Cézárea püspökének 50 példányt adott át.) A régészeti leleteknek köszönhetően ma már azt is tudjuk, hogy  milyen volt az evangéliumok Nagy Konstantin előtti szövege. J. Finger, egyik tanulmányában (Jesus - Essener, Guru, Esoteriker, Quell-Verlag, 1993) rámutat, hogy az egyházi cenzúra legendája az előző századok tudásanyagára épül. A régészek azóta számos olyan leletet találtak, amik jóval Nagy Konstantin előtt keletkeztek. Pl. Chester-Beatty (részek mind a négy evangéliumból)és Bodmer papiruszok (Bodmer Papirusz II – majdnem teljes János evangélium; Bodmer papirusz XIV-XV. – részek Lukács és János evangéliumából)  amik az evangéliumokat tartalmazzák s Kr. u. 150-200 közé datálódnak. E papiruszok evangéliumi szövegei megegyeznek a ma ismert evangéliumi szövegekkel, azaz semmi jele annak, hogy Nagy Konstantin – anyagi vagy politikai érdekből - bármit megsemmisített vagy megváltoztatott volna az evangéliumok szövegében. A papiruszok tehát cáfolják a lángelme állításait s az egyszerű tények összezúzzák Dan Brown azon állítását is, hogy a Nagy Konstantin előtti időből nem áll rendelkezésünkre újszövetségi keresztyén kézirat. Amint láttuk, korántsem ez a helyzet. Nem csoda, hogy A. Millard - az ókori sémi nyelvek professzora, a qumráni tekercsek elismert kutatója így minősíti D. Brown iménti kijelentését: „Ez egy  tudatlan ember kijelentése, aki nincsen tisztában a tényekkel.” M Welte, aki a münsteri egyetem – évtizedek óta az újszövetségi szövegkutatás fellegvára – tudományos munkatársa és 1962 óta foglalkozik az újszövetségi  papiruszokkal és kódexekkel, így nyilatkozik:Az újszövetség szövege, ahogyan  ma ismerjük,  - hála a múlt században előkerült leleteknek – viszonylag nagy pontossággal visszavezethető az eredeti szövegre, amilyen az keletkezésekor vagy első elterjedésekor volt. A manapság, minden keresztyén felekezet által elfogadott újszövetségi  kánon Kr. u. 160-200-ra nyúlik vissza, tehát Nagy Konstantinhoz semmi köze. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az újszövetségi  kánon azt tartalmazza, amit kezdettől fogva a legrégibbnek és leghitelesebbnek tartottak.” Végül itt utalunk arra, hogy Jézus Istenségének tanítása nem a IV. században keletkezett, hanem maga Jézus ezzel az igénnyel lépett fel, amint azt az evangéliumok tanúsítják.

Mit tartalmaznak a Holt tengeri (qumráni) tekercsek?

D. Brown és társainak azon állítása, miszerint Vatikán akadályozza e szövegek kiadását – nem felel meg a tényeknek, Vatikánnak ugyanis semmi köze ezekhez a szövegekhez. Továbbá: nem igaz az sem, hogy e szövegeket keresztyén teológusok és egyházpolitikusok titkosították! Éppen ellenkezőleg, a jordániai és izraeli hatóságok felügyelete alatt mindet nyilvánosságra hozták és így bárki olvashatja őket. Manapság minden művelt embernek illik tudnia, hogy a Holt tengeri tekercsek egy kegyes, messiásváró zsidó közösség, az esszénusok iratai, amik Jézus nevét egyetlen helyen sem említik! Az igazsághoz tartozik, hogy  qumráni 7. barlangban találtak keresztyén papirusz töredékeket pl. a híres 7Q5 jelzésű töredéket Márk evangéliumából (Mk6, 52-53), ami több szakértő szerint, jelenleg a legrégibb evangéliumi töredék, vagy itt találták a 7Q4 jelzésű töredéket, ami az 1Tim levelének szövegét tartalmazza.  Az e barlangban talált 19 töredéket nem nevezi senki tekercsnek, s nem tartalmazzák Jézus nevét: Zárójelben jegyzem meg: vitatott, hogy ezeket az iratokat ki használta és mikor rejtették el őket. Vannak kutatók, akik szerint korai keresztyének használták és rejtették el a szóbanforgó iratokat. Más kutatók véleménye szerint az esszénusok használták és rejtették a barlangba ezeket a keresztyén iratokat. E vélemény szerint ezek az iratok már az esszénus közösség Qumránból való menekülése előtt (kb. Kr .u.68-69) léteztek és így jutottak el hozzájuk. Vagyis: Márk evangéliuma (7Q5), vagy éppen Pál Timótheushoz írt első levele (7Q4) már Jeruzsálem pusztulása előtt (Kr.u. 70) létezett! E rövid kitérő után visszatérve Jézus nevére, azok a tekercsek, melyeket „qumráni tekercseknek” szokás nevezni  Jézus nevét nem tartalmazzák – D. Brown pedig éppen ezt a képtelenséget állítja. A. Millard: „Aki azt állítja, hogy a Holt tengeri tekercsek keresztyén szövegek, annak fogalma sincs arról, amiről beszél.”

Miről tanúskodnak a Nag Hammadi leletek?

D. Brown szerint ezek a kézirattekercsek tartalmazzák a Jézusról szóló hiteles híradásokat! A Nag Hammadi kódexek felfedezésük óta (1945-46) a legelképesztőbb spekulációknak szolgáltatnak alapot. Szerzőik egyértelműen a gnosztikusok szektája, akiknek tanai szöges ellentétben álltak a bibliai tanításokkal. A gnózis egy üdvtan és üdvözítő út, amin keresztül az ember önmagát üdvözítheti. Már az egyházatyák szembefordultak e tévtannal, mondván, hogy ez Jézus Krisztus személyét, halálát és feltámadását is szükségtelenné teszi. Ezek a gnosztikus iratok, bár némelyikét evangéliumnak nevezik (pl. Tamás evangéliuma, melyben állítólagos jézusi mondásokkal találkozunk), egyértelműen az evangéliumok leírása utáni időkből származnak és sok helyen éles ellentmondásban állnak azokkal. A Nag Hammadi papiruszok szakértője és kiadója, prof. J. M. Robinson, így nyilatkozott Brown könyvéről: „ E könyv sikere  a szenzációéhségre vezethető vissza, ami egy olyan tudóst, mint engem is, aki a tényekhez igyekszem tartani magamat, feldühít.… Az ismert nevek, mint pl. Nag Hammadi,  a  műnek a hitelesség látszatát kölcsönzik…D. Brownnak az én tudományos szakterületemről nem sok fogalma van... Tájékozatlanságát elárulja azzal is, hogy a Nag Hammadi leleteket tekercseknek nevezi, pedig azok oldalakból összefűzött kódexek.”

Jézus összeházasodott magdalai Máriával?

D. Brown – az apokrif Filep evangéliumra hivatkozva (Kr.u. 200) - ezeket írja: „A Jézus és Mária közti házasság történetileg igazolt.” „A Megváltó útitársa volt magdalai Mária. Krisztus jobban szerette mint tanítványait és gyakran szájon csókolta.” „Mindenki, aki tud arámul, megerősíti, hogy az útitárs szó azokban az időkben  azt jelentette, hogy feleség.”

M. Welte: „Ha vki tud is arámul, az a Nag Hammadi szövegek esetében semmit nem jelent. Már a laikusok is tudják, hogy ezek a szövegek kizárólag kopt nyelven íródtak. A görög újszövetségben is szerepel az útitárs szó, s úgy a görög szó, mint kopt megfelelője sokkal inkább jelent útitársat, mintsem feleséget.” A továbbiakban rámutatott, hogy az író által idézett helyen az apokrif Filep evangéliumának szövege hiányos. Így a „száj” szóból nem látható egyetlen betű sem. Látható viszont a „köszönteni/üdvözölni” szó.  Egyébként a csók az őskeresztyénség idején szimbolikus és nem intim értelmű megnyilvánulás volt, s a keresztyének közt fennálló  új közösséget volt hivatott kifejezni! (Róm 16,16; 1Kor 16,20) Mindezek mellett pedig, maga a Filep evangéliuma sem mondja, hogy Jézus feleségül vette volna magdalai Máriát. Sőt, a legtöbbet kutatott gnosztikus irat, a Tamás evangéliuma sem tesz említést ilyenről.

Így érthető prof D. Bock (Dallas Th. Seminary, USA) megállapítása: „ Sehol, semmiféle bizonyíték nem létezik, amelyik egyértelműen  bizonyítaná, hogy Jézus házas volt. Jézus nőtlensége egyike azon kevés dolgoknak, amikben a konzervatív és liberális teológusok még egyetértenek. Jézus egyedülálló volt.” Figyelemreméltó prof. B. Witherington (Asbury Th Seminary, Wilmore) megállapítása: Mária neve mellett a magdalai – helymeghatározás. Ha több asszony volt jelen egy helyen, ugyanazzal a névvel, szokás volt a származásuk helyéről elnevezni őket. Ha pedig volt férjük, akkor a férjük után nevezték őket és nem földrajzi származási helyük után: Lk 8, 2-3 (Johanna, Kúza felesége) Ha magdalai Mária valóban Jézus felesége lett volna, így nevezték volna.

Kit festett Leonardo da Vinci az Utolsó vacsora című képén Jézus mellé?

D. Brown azt állítja, hogy magdalai Mária ül Jézus mellett. F. Zöllner (Lipcsei Egyetem), aki Leonardo da Vinci életéről és műveiről standard  művet írt (Leonardo da Vinci, Samtliche Gemalde und Zeichnungen, Köln 2003): „Nem értem, hogy miért foglalkozik ezzel olyan sok ember. Semmiféle utalás nincsen Leonardo da Vinci írásaiban arra, hogy ő ilyen titkot ismert volna. S ha a XV. században egy festő, olyan képet fest, amin Jézus mellett egy női alak ül, akkor az sem jelent semmit. Hiszen semmit nem mond arról, hogy 1500 évvel azelőtt valójában mi történt az utolsó vacsorán. Legfeljebb azt mondhatnánk, hogy az érintett  festő így interpretálta az akkori eseményeket.” Egyébként köztudott, hogy Leonardo da Vinci szóbanforgó festménye több történeti tévedést tartalmaz (pl. ülnek az asztalnál). Ellenben a Jn 21,20 ill. 1Kor 11, 23kk korhűen adják vissza az eseményeket!

Összefoglalás

A Biblia ellen több száz éve frontális háború folyik. Hol a természettudósok, hol a filozófusok, hol a teológusok, hol költők, hol írók veszik támadás alá. Ma különösképpen megfigyelhető, hogy a bibliai keresztyén gondolkodást gnosztikus gondolkodásmóddal igyekeznek felváltani. D. Brown regénye e küzdelem egyik  része, hiszen könyvében feleleveníti a régi gnosztikus tanokat és azokat népszerű formában igyekszik a mai embereknek megtanítani. Erre mutat az a tény, hogy regényében Jézus utódját, a szép lányt  Sophie Neveu-nak nevezik – önmagában ezt programot jelzi.  Sophia (görögül bölcsességet jelent) a gnosztikus tanokban kulcsfontosságú fogalomként fordul elő. A regényben ő testesíti meg azt új (?) bölcsességet, aminek nincs köze a Bibliához. (E. Schmid) Ráadásul D. Brown mindezeket az eszméket a történeti hitelesség látszatába burkolva hirdeti meg! Ahogy prof. B. D. Ehrman ( Chappel Hill Univ. N-Carolina) újszövetséges professzora rámutatott: „A legnagyobb probléma azzal az állításával van, hogy  fejtegetései a korai keresztyén dokumentumok alapján történetileg pontosak és olvasói, akik a  korai keresztyénség  történetében  nem tájékozottak, természetesen elfogadják állításait. A tény az, hogy állításai inkább költészet, mint tények kategóriájába tartoznak… Ugyanez érvényes az általa említett dokumentumokra is.” prof CP Thiede, az ismert irodalomtörténész és qumrán kutató, röviddel halála előtt ezt mondta: „ Aki nem tulajdonít jelentőséget egy elbeszélés részleteinek,  az izgalmasnak találja a ponyvát. Brown állításain – J nem halt meg a kereszten,  utódai voltak,  Leonardo daVinci  a Sion Társaság tagja volt,  s híres festményén, nem  Jézus kedves tanítványa, János, hanem  magdalai Mária van Jézus vállainál –csak mosolyogni lehet. Ez a regény a hitelesség minden formájának elárulása.” Prof. Dr. C. H. Hunziger: „ Az emberek  annyira tájékozatlanok a vallási kérdésekben, hogy minden butaságot elhisznek s belesétálnak a csapdába. Bizonyítékok ellen lehet  tudományosan érvelni, de fantáziálások ellen nem. Olyan ez, mint az elmés nemes don Quijotte harca a szélmalmok ellen.”

A magunk részéről emlékezzünk a 2Tim 4, 3-4 figyelmeztetésére! Miközben egyre többen vannak, akik az igazságtól elfordítják a fülüket és a mesékhez (mítoszokhoz) fordulnak – mi tartsuk magunkat Isten szószerint ihletett igéjéhez! 2Pét 1,16: „Mert nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a  mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét, hanem  mint akik szemlélői voltunk az Ő nagyságának.” Mindezek ismeretében bátran szálljunk vitába a D. Brown „kaliberű” lángelmék által megtévesztett, tudatlan és kritikátlan embertársainkkal és tegyünk nekik bizonyságot az újszövetség Jézusáról!

Sípos Ete Zoltán

Forrás: Factum, 2005/4. szám; A. Schick: Jesus Christus, Leonardo da Vinci und der Heilige Gral című cikke.

Alapítványunk ismertető kiadványa letölthető.


Együtt Jézus Krisztus dicsőségéért.
Hívunk, befogadunk, tanítunk.

Észrevételeivel és kérdéseivel forduljon hozzánk! © 2002-2014 Szeged-Újszegedi Református Egyházközség